Okos a csecsemő? Kreatív a baba már csecsemőkorban? Igen.                                           
                                De érdemes    most    fejleszteni!   Most, amíg szívesen fejleszti saját magát!

GYIK

Kapcsolat

Az első három - öt évben, kifejezetten a legelső, a családban töltött időben
dől el a baba, gyermek sorsa.

Legyen a kedvencem!

Cikkek, tippek, ötletek e-mailben a csecsemő fejlődéséről, kedvenc játékairól, játék közbeni fejlesztésről 

Játékról, játszás közbeni fejlesztésről, nevelési elvekről, és divatos valamint használható oktatási módszerekről írok ezen a honlapon, csecsemők, babák, kisgyerekek szüleinek

Kutatások szerint a gyermek intelligenciájában, későbbi életének sikerességében, a géneknél is nagyobb hatása van az első pár életév tevékenységeinek.
Amennyit és ahogyan a vele foglalkozó anya, vagy éppen apa kihasználja ezt az időt, annyit fog profitálni a baba ebből későbbi életében.

Praktika és tipp gyűjtemény a kreatív baba és gyerek játékokról, fejlődésről, fejlesztésről. Arról, hogy mit lehet és mit kell megtennie a szülőnek, a kisgyerek családjának a baba 0-3 éves korában az értelmi, fizikai és érzelmi fejlődéséért. A nemcsak szép de fejlesztő játék, a közös játszás, a nevelés, a fejlesztés soha nem kapott még ekkora fontosságot, mint most. Van, amit a szülő tud megtenni, és csak a családban tudja megtenni, kimondottan csecsemőkorban, amikor éjjel-nappal együtt van a gyerekkel.

Ha most nincs ideje tovább olvasni, de ha reggelenként lesz ideje 1-1 cikkre - amiből ráadásul nem mindegyik van fenn a honlapon - csak egy klikk, és jelentkezhet a Kreatív Baba levéllistára: Cikkek, tippek, ötletek e-mailben a csecsemő fejlődéséről, kedvenc játékairól, játék közbeni fejlesztésről.

A felelősség csak az enyém, még ha időnként más is foglalkozik a babával - hiszen azt a mást, a fejlesztő pedagógust, az orvost, a bébiszittert, a bölcsödét szintén én választom ki. Milyen elvek szerint? Én a kreativitás megtartását, az önbizalom erősödését, és a tanulni és fejlődni vágyás motiválását tűztem ki célul, ennek megfelelően gyűjtöttem össze a csecsemő  játszását, fejlődését elősegítő cikkeket.

A babája a fejlődésével köszöni meg,
amit érte tett

A világ ettől lesz jobb! Honnan tudom? Érzem. Egyébként minden anya érzi! Ettől anya az anya. Persze mai világunkban az apák is sokat foglalkoznak a kisbabával, vagyis ők is "anyai" tevékenységeket végeznek az első időben. Szeretet, kommunikáció, érzelmek kifejezése, utánzással történő tanítás.

A modern világnak is a család az alapja, és benne a gyermek, a kisbaba. Akinek nemcsak szeretetet, biztonságot, de a tanulás és fejlesztés képességét is mi, szülők adjuk. 7 év tanulás, tanítás, szülői tapasztalat mondatja ezt velem.

Cikkek baba és gyerek játékokról, játszásról, fejlesztésről

Ezeken az oldalakon és a kapcsolódó ingyenes babajátékokról és gyereknevelésről-fejlesztésről szóló cikkeket küldő automatika segítségével, vagyis az ingyenes hírlevélben ötleteket, tanulmányokat, tapasztalatot talál az egészen kicsi babák, a három év alatti gyermekek neveléséről, oktatásáról, fejlesztéséről.

Az első két évben éjjel-nappal a szülő foglalkozik a babával. Apa, anya, és olyanok, akiket szintén a szülő választ ki a saját mércéje alapján.

 A kisbaba fejlődésének ebben a korai szakaszában ez a felelősség a szülőé, hiszen a babát, kisgyermeket még nem terhelhetjük vele. Egyébként van neki is felelőssége, csak nem a játékok kiválasztásában. A baba felelősségét nem kérdőjelezhetjük meg, amikor az evésről, alvásról van szó (ha van neki elég és megfelelő ennivaló, és az alvásra hely)- de a játékot, ahogy a megfelelő táplálékot is, mi adjuk neki.

Segíthet könyv, szakember, iskola, a tévé programjai, de csak a szülő felelős a gyermeke fejlődéséért, és a helytelen beidegződések következményeit is sokáig együtt viseli a gyermekkel!

A család felelőssége óriási

Szülői felelősség - mese az elhanyagolt babáról

Egyik este a fiam magában olvasott mellettem - lehet hogy meglepő, de a testi közelséget a gyermekek még iskolás korban is igénylik - én pedig egy pszichológiai tanulmányt lapozgattam. Elhagyott, kórházban hagyott csecsemők későbbi megfigyeléséről volt szó. Vagyis az első, legfogékonyabb év kihasználatlanságáról, sőt, rosszra használásáról.

Csak pár mondatot meséltem fiamnak ezekről a szerencsétlen, traumatizált babákról.

"Hogy tehették ezt a szülők?" - kérdezte megdöbbenve.

"Sokszor nem is tudják, hogy mit veszítenek ezzel a babák" - mondtam neki.

Tudom, Ön azért érkezett ide, mert már keres. Tiszta szívemből köszönöm meg ezt Önnek, hiszen a babák egészséges, boldog fejlődésének elősegítése íratta meg velem ezt a honlapot.

Az első év, egy kicsit tágabban az első 2-3 év az, amikor a legnagyobb fejlődésen megy keresztül a csecsemő. Manuális, mozgásszervi, értelmi, nyelvi fejlődés. Egy részük látványos, más nem annyira. Ha ekkor nem vagyunk vele, nem mutatunk meg a kisbabának majd karonülőnek, később a kisgyereknek ezer és ezer dolgot, vagyis nem használjuk ki a vele otthon töltött időt, talán egész életünkben bánni fogjuk. A gyermek pedig lecsúszik valamiről, amit nagyon nehéz lesz bepótolni.

Ugyanolyan ez, mint mikor a gyermek bekerül a kórházba.

Látszólag átveszik a felelősséget az orvosok, elküldik az anyát haza, de valójában ők a tudásukat adják, a tapasztalatukat, és a felelősségük alig hajtható be jogilag. A későbbi otthoni rémálmok, a vigasztalhatatlanság, a gyermek érzelmi szétesésének következményeiért semmiképpen sem lehet elégtételt venni.

Igazából meg sem próbálnám rájuk tolni a felelősséget.

A felelősség a szülőé, a családé. 

Jelen történetben az enyém.

Az orvos csupán segít a szülőnek. Szerencsére egyre többen felismerik, és engedik hogy a szülői szeretet, a családi együttlét biztonsága megtegye azt, amit csak az anyai ölelés tud - benn is lehet maradni a kezelések idejére, és a kórházban is biztosítanak legalább egy széket...

Nem akarom én kisebbíteni az orvos tudását, sőt! Az orvos rengeteget tanult, gyakorolt, hogy statisztikák, könyvek alapján a legnagyobb valószínűséggel a legtöbb beteget meggyógyítsa. De nem ő a felelős a gyermekemért, hanem én. Ezt megvilágítom egy példán: aki felelős valamiért, az következményeket visel. Ha én vagyok a tisztaságért a felelős, bárki ejtette le a csokit a konyhakőre, én takarítom fel. Ha a gyermek betegségéből-sérüléséből-tanulásából-tudatlanságából adódó következményeket én viselem, én vagyok a felelős. Ekkor egyet tudok: nagyon megnézni, hová viszem, mikkel és kikkel engedem, hogy kapcsolatba kerüljön gyermekem.

Viszont élnék a jogommal, mert a felelősséghez mindig társul jog is, és benn maradnék a kórteremben, az ágyacskája mellett egy gumimatracon. Bármin, bárhogyan, de mellette lennék.

Ugyanerre biztatom önt is. Önnek van lehetősége, hogy sokat nyújtson a babájának. Ehhez segítséget vár, keres, kutat.

Én gyermekem születésével kezdtem el a gyűjtőmunkát, és az időközben összeszedett, felkutatott, megtanult információkat találja ezeken oldalakon. Azért, hogy legyen miből választani.

A játék kiválasztás a kulcs a babánál

A megfelelő játékok kiválasztása nagyon fontos, mégpedig azért, mert nem akarjuk, hogy a baba unatkozzon. Nincs is annál rosszabb, ha egy unatkozó, nyűgös csecsemővel vagy kisgyermekkel kell valahová mennünk. Vagy éppen még ki kellene egy órácskát húzni ebédig, esetleg alvásig.

Itt viszont rögtön felmerül pár kérdés.

Milyen legyen az a játék, színre, anyagra, hogy érdekes legyen a babának, de ne legyen veszélyes?

Mennyi játék legyen a babaszobában? Legyen-e polc, vagy inkább csak dobozok? Tényleg befolyásolja ez a kicsi játékát? Igen, a válasz többszörös igen, ezt tapasztaltuk a baba-mama klubokon és az anyukák ezt a tanácsot tartották egyik legjobbnak - azért, mert a kisgyermek hosszabban és elmélyültebben játszott... Számít? Igen, nagyon sokat. Nemcsak anya idejének és erejének kímélésében, hanem abban is, hogy az elmélyült tudás-felcsipegetés gyakorlatát későbbre, óvodás és kiváltképp iskolás korba is át tudja vinni.

Kisbabakortól érdemes tanítani

A baba a legelső pillanattól kezdve tanul, felfedezi a világot. Az anyukájának illatát, a hangokat, fényeket, formákat. Persze csak azt ismerheti meg, ami körötte van. Megtanulja a nevét - de csak ha használjuk. Megtanulja a színeket - de ha csak használjuk a színek neveit.

Például a bölcső baldachinjának belűről (is) kell mintásnak lenni, hogy kedvtelve nézegethesse. Jó, ha már előre tudunk ezer ilyen apró ötletet, amit játék és fejlesztés, valamint házimunka témában összegyűjtöttem,  hogy ne akkor kelljen keresgélni, amikor már nincs időnk.

Tudta, hogy már a bölcsőben is?
Már a pocakban is hall a baba, pislog, és a maga módján kommunikál. Amint megérkezett erre a világra, máris tanul, fejlődik, és nemsokára mosolyog.

Két hónaposan pici kezével ütött, három hónaposan a fiam már fogott, rázott, négy hónaposan ült. Határtalan örömmel foglalkoztam vele. Erre biztatok mindenkit, hogy most örüljön az együtt töltött időnek. A hogyan minden esetben más, de ha többől lehet választani, nagyobb eséllyel találjuk meg a baba-mama párosnak megfelelőt.

Fejlesztési lehetőségek a kisbaba mindennapjaiban

Nap mint nap lehetőségünk van rá, hogy az együttléteinkből a maximumot kihozzuk. A baba fejlődik, figyelmet és szeretetet kap, rengeteg információt. Anya - vagy a gondozó - pedig kiegyensúlyozott, nyugodt, hiszen nemcsak a babával foglalkozott, hanem közben jutott magára is ideje, a házimunka is haladt.

Azt mondja, hogy lehetetlen? Majd később magától oldódik meg? Igen, sok anyuka mondta ezt, akinek keveset aludt a babája. Mégis találtak az apró praktikákból számukra is megvalósíthatót. És ne várjunk az időre, hogy majd megoldja. Lépjünk elébe! Ha kattint, és a lap aljára teker, egy felsorolást talál, amilyen baba nevelési, fejlesztési témákkal foglalkozom.

Melyiket a sok képességfejlesztési tipp közül?

A döntés jogát tartsa fenn önmagának! Ez azt jelenti, hogy minden baba más, minden családban mások a szokások, és ezért nem lehet egyetlen tanácsot vagy ötletet sem adni a nélkül, hogy ne ismernénk a gyermeket és a szülőt. De ha Ön válogat, akkor el tudja dönteni, hogy az adott tipp jó lehet-e önnek. Vagy kipróbálja, és aztán elveti.

Régen elvekkel és tanácsokkal indultam, de a sokfajta családi felállás és baba-mama kapcsolat megismerése ezeket a minimumra szorította. A lényeg a tipp, ötlet, a játékajánló!

Az ön gyermeke, az ön felelőssége, akármilyen irányba indul.
Itt pedig ahhoz talál segítséget, hogy a felelősséget hogyan változtathatja fejlesztési, játszási lehetőséggé a babája számára!

Én a tudást biztosítom hozzá, az információkat, ötleteket, amelyek időbe és sok pénzbe kerülnének önnek máshol. Ön pedig az idejét adja a babának. Így együtt a kettő lehetőséget, megfelelő játékválasztást, és frusztrációmentes fejlődést biztosít a babának.

Ha most nincs sok ideje, ha olvasna máskor is ezekről a témákról, akkor ajánlom, kattintson és jelentkezzen:  Cikkek e-mailben a csecsemő fejlődéséről, kedvenc játékairól, játék közbeni fejlesztésről 

Az évek alatt rájöttem, hogy az anyák – és itt rögtön előrebocsátom, hogy az apák, nagymamák ugyanúgy képesek erre, amennyiben ők vannak otthon a gyermekkel – tudják, érzik, hogy mi a helyes.

A gyerekneveléshez mindenki ért ?!?

Amíg generációról generációra, otthon lévő háziasszonyokon, mint anyákon keresztül, a nagycsaládban nagyanyáinkon keresztül adódott tovább a tudás, az egyéni figyelem, nem kétlem, hogy így is volt. Aztán jött egy korszak, és benne sok kisgyerek, talán ön tudja, nekem csak mondták. A Ratkó korszak gyermekei, amikor felnőttek, a gyermekvállalásnál hihetetlen nagy, zsúfolt gyermekgenerációt szültek és neveltek. Ők voltak a Ratkó unokák. Mi, vagyis én is.

Nekem jó volt ebben a hatalmas gyerektömegben felnőni. Bölcsőde, óvoda, alig fértünk. Bővítettük az iskolát. Nem fértünk be a gimnázium osztálytermeibe. Nyaraim táborokkal voltak tömve, telezsúfolva barátokkal, élménnyel, és pedagógusokkal, akik neveltek minket.

Ekkor nagyon kevés anya maradt otthon, virágoztak a bölcsődék, a nagymamák még fiatalok voltak, dolgoztak, az anyák dolgoztak, a kisgyermekek pedig bölcsödében voltak.

Mi a bölcsödében voltunk. Aztán az óvodában, néhányan az előkészítőben, majd napköziben, még falun is. Szakemberek foglalkoztak velünk, ügyesen, tapasztaltan. De mi, a gyerekek később nem láttuk, édesanyánk hogyan foglalkozik a kisebb testvérrel, nagyanyánk a népes gyereksereggel.

A nagycsaládokban régről, generációkon keresztül egymásra hagyományozódott tudásfolyam megszakadt.

Elszakadt a valóságtól, és a fajátékokból úgy lettek műanyagok, hogy ezt már nagyanyáink nem is ismerték, nem tapogatták, nem tanulták meg a nyilvánvaló hátrányok mellett az előnyöket.

Közben lassan felnő egy újabb generáció, akiknek a műanyag játék helyett újra a fajáték a kedvence, de a mesekönyv már interaktív, tapogatós, a mese pedig az internetről, interaktív formában érkezik. A kétéves fiam pedig már maga klikkelt, és hallgatta meg a kedvenc mondókáját a csak gyermekek részére, reklám nélkül elkészített weboldalon. Persze csak azután, hogy megvettük neki a "megfelelő" egeret, amivel már tudott dolgozni.

Az anyák, a szülők, mindent megtesznek a kicsi érdekében.

De csak akkor tudunk értékeset adni nekik, ha pontosan tudjuk, mire van szüksége. Ekkor mind a ketten boldogok vagyunk.

Nagyon szeretem a gyermekeket. Mindenre hajlandó vagyok, ha velük vagyok. Az bánt a legjobban,

• amikor látom kihunyni a szemükben a tüzet,

• amikor apatikusan visszahúzódnak a babakocsi mélyére,

• amikor már nem mernek tovább kérdezni.

Szeretet, együttlét, játék vagy
tanítás kell a babának?

A kisgyermekekkel kapcsolatosan sok, egymásnak ellentmondó nevelési elv is tartja magát. Az egyik szerint csak szeretetet kell adni. A másik szerint tanítani kell. Az egyik szerint mindig beszélni kell hozzá. A másik szerint meg kell várni, hogy ő kommunikáljon. Az egyik szerint szinte egész nap játszani kell vele. A másik szerint meg kell tanulnia egyedül is játszani.

Ahogy egész nap eltanulgattunk néha egyetemistaként, és nem sok foganatja volt, hasonló a helyzet a babával is. A kevesebb néha több – mondja a mondás. Akkor több, ha az jól van időzítve, és pontosan azt kapja belőle, amire szüksége van.

Mint tudjuk, ez néha nem pont az, amit a baba szeretne, de ezt nekünk, szülőknek kell tudnunk, és ügyesen terelgetni.

A könyvek és segítők egymásnak ellentmondó szabályai között meg kell találnunk azt, amivel egyet tudunk érteni, ami a mi családunkban működik. Ezért én itt inkább csak értelmezek, de nem mondok szabályokat. Csak ötletet adok, és nem útirányt.

Praktika könyvemben ezer ötlet van sok témakörben.

Segíteni a csecsemő képesség-fejlődését, de hogyan?

Sok apró praktikával, mert az gyermekeink – a szakemberek véleménye szerint is – nagyon érzékenyek, önállóak, akaratosak.

Egy új generáció nő most fel, egyre többen tartoznak ebbe a kirobbanóan kreatív, felfedező, saját útját járó csoportba. Közöttük megnőtt az izgó-mozgó, a hagyományos eszközökkel nehezen oktatható, ugyanakkor érzelmileg nyitottabb, mások érzelmeire még inkább reagáló babák, gyermekek, fiatalok aránya.

Mint hallottuk, a gyerekneveléshez mindenki ért. Csakhogy mindenki máshogyan. A szomszéd mindig jobban tudja, hogyan is kellett volna...

Hallottunk mát ilyet, ugye? Többet is, mint kellene.

Hol a megoldás? Hol a középút?

Én mindig kifelé fordulok, amikor lehetőségeket keresek. Aztán befelé fordulok, amikor azokból kiválasztom a nekem és családomnak megfelelőt.

Majd kifelé fordulok, és segítséget keresek a helyes útirány megtartásához - ez ELENGEDHETETLENÜL fontos, mert az ezernyi kisebb-nagyobb kő az úton mind kitörheti a lábamat. Pedig közös érdekünk a babával együtt, hogy azt az irányt, amit mérlegelés után kiválasztottam, tarthassuk.

Az útirány tartásához a segítség lehet a könyv, a szakértő, a barátnő, a baba-mama klub közössége, a megerősítés. Én az Alapelvek könyvemben szedtem össze ezeket a fontos tudnivalókat, amelyek segítenek tartani az irányt.

Indigó baba, vagy csillaggyermek?

Sokan, sokféleképpen nevezik őket. Indigó gyerek, új korszak gyermekei, vízöntő korszak emberkéi, kristálygyermekek. Persze az egyes elnevezések kicsit mást takarnak, de egy közös bennük: a mostani gyermekek a szokásos generációs ellentéteken túl is különböznek régi önmagunktól.

Továbbiakat itt írok erről a témáról

Ezt az egész honlapot a fiamnak ajánlom. Vele, rajta keresztül ismertem meg ezt a világot.

Valahogy úgy érzem, mint amikor szültem, és szülészorvost kerestem. Bába nem lehetett régen, csak az, aki már maga is szült. Én olyan szülészt kerestem, aki már maga is szült. Aki már ismeri.

Mikor először fogtam kezed
Te is szorítottad kis tenyered
Körbefontad ujjam,
Azt hittem, megúsztam

S gondoltam, ENYÉM VAGY

De nem így lett:
Én vagyok a tiéd

Sokan mondják, hogy nem kell őket különlegesnek tekinteni, vagyis ők is csak gyermekek. Én is így tartom.

De a gyermekem nekem különleges, és a leírás őrá is illik.

A szabályok, nevelési elvek, amiket ezen gyermekekkel való bánásmódként szinte előírnak, minden egyes kisgyermekre csak jó hatással lehet.

Nem betegség a hyperaktivitás,
a kisgyermekeknek adandó gyógyszerek mégis előkerültek

Először tengeren túlon, manapság pedig már itthon, hazánkban is. Néha tényleg nincs más út. De a határterületeken még akkor is választhatunk.

Tanulási zavarok, hyperaktivitás, diszlexia

Ha baj van, természetesen szakemberhez kell fordulnunk. Persze, legtöbbször nincs baj, még nem érezzük. Diszlexia, hyperaktivitás, diszgráfia – a tanulási zavarok legtöbbször iskolában kerülnek elő, vagy jó esetben óvodában. Korrigálni lehet még, de a megelőzéshez bébikorba kell visszamenni.

Mit tudunk tenni megelőzésképpen? A mosolygós, kiegyensúlyozott babánál hogyan tudjuk megőrizni a jókedvet a babakoron át? Hogyan nem fog unatkozni?

Kreatív, felfedező játékokkal, értő figyelemmel fordulva a kicsi felé nagyon sok, később gondot okozó problémát felfedezhetünk, és megelőzhetünk. Mozgással, zenével, kézkoordinációs gyakorlatokkal.

Játszani mindenképpen jó. Beszélgetni, énekelni mindkettőnknek csodálatos érzés.

Hadd játsszon, ha van mivel!
Mindannyiunknak vannak olyan élményei, régről, a mi gyermekkorunkból, mikor megkaptuk a villamos-vonatot, vagy éppen a járó és beszélő babát, és a nagynéni, vagy éppen nagybácsi egy órán át mutogatta, hogy hogyan lehet használni. Valamint azt, hogy hogyan ne, és végeredményben ő játszott vele, nem mi. Ez még a kisebbik baj.

Nagyobb gond, ha nem is tudtunk vele jól játszani, mert ha nem az életkorunknak megfelelő volt, akkor még figyelmes játék közben is elrontottuk. Hiszen a kicsi praclik még nem tudják a vékony sínre rakni a drága mozdonyt, és a rongybabához szokott kezecskék elejtik a drága mechanikával egybeépített babát.

Ekkor jött a megrovó tekintet, lelkiismeretfurdalás-keltés a kedves rokon részéről, esetleg még a büntetés is. A vidám játék lehetőségéből frusztráció, kínlódás, és a felnőttek közötti emelt hangú nézeteltérés.

Mi a megoldás?

A baba saját maga fejleszti önmagát, ha megfelelő játékok vannak körülötte, és az együttlétet tartalmasan, a baba korának és elsődleges érdeklődésének megfelelően használjuk ki.

A megfelelő játék biztonságos, fejleszt, kommunikációt és szerepjátékot lehetővé tesz. Ehhez játékként használatos eszközök, könyvek, a hogyanhoz pedig módszerek és nevelési elvek állnak rendelkezésre.

Kattintson ide, és olvasson többet róla, hogy milyen a mai kor gyermekének és a vele foglalkozó szülőnek is működő szabályrendszer!

A drága játék pedig ment a sarokba, a szekrény tetejére, és mikorra elérkezett az időpont, hogy már tudna vele játszani, a távirányító elveszett, az elemek tönkrementek.

A játék jó volt, csak éppen korán jött. Sok játék pedig éppen későn jön, mert a címkén – a gyártó az egyszerűbb engedélyeztetési eljárás miatt ráírta: Három év felett!

Csak veszélyes ne legyen rá

A legtöbb balesetveszélyes helyzetet, tárgyat már ismerjük. Sajnos, egy részüket már csak akkor, amikor megtörtént a baj.

Tudja, hogy hány kisgyermeket visznek kórházba, röntgenre, ultrahangra a lenyelt, orrába dugott, fülébe került gyöngyökkel? Vagy a divatos hűtőmágnes mágnesével? Pedig van olyan baba, aminek nem jön le a szeme, és van oly hűtőmágnes is, aminek nem gombmágnes van a hátán.

Most ingyenesen

A hírlevélre jelentkezők olyan cikkeket, játékötleteket küldök el, ami a tanfolyam hallgatói által legjobbnak és leghasznosabbnak nyilvánított, tehát már bizonyított ötleteket mutatja be.

Ha még nem jelentkezett az ingyenes, játékválasztásról szóló hírlevélre, ide kattintva megteheti!

Örömteli játékórákat kívánok Önnek és gyermekének!

Kozma Emese